Ahány iroda, annyi féle elrendezés. Ez persze túlságosan is leegyszerűsített megfogalmazás, hiszen ha körbenézünk az irodaházakban, könnyen beláthatjuk: nagyjából két fő elv szerint alakították ki a helyiségeket: egyterűek vagy falakkal, ajtókkal sűrűn tagoltak. Vagy tán a kettő kombinációja. Ön milyen irodában szeret dolgozni?

Az elmúlt évtizedekben gyökeresen megváltozott az irodák kialakításának addig megszokott gyakorlata, és ennek mozgatórugója jellemzően a költségcsökkentés volt írja egyik cikkében a hvg.hu.

A szerző aztán részletesen kitér arra, hogy a privát terek ma már egyre inkább hiányoznak a munkahelyeken, jellemzően egy közös téren kell osztozniuk a munkatársaknak. Az egyterűsítésnek alapvetően a költségcsökkentés az oka, hiszen a kevesebb fal és a kevesebb ajtó nyilván kisebb költséget jelent a kialakításnál. És persze nagyon sok praktikummal is jár ez a munkavégzés szempontjából, ugyanis a munkatársak így közvetlen kapcsolatban vannak egymással, jobban együtt tudnak dolgozni, elegendő az egyterű iroda valamennyi dolgozójának egyetlen nyomtatót vásárolni és még sorolhatnánk az előnyöket.

Jöjjenek inkább a hátrányok!

Amennyire előmozdítja a munkavégzést a közös tér, legalább annyira hátráltatja is, hiszen tagadhatatlanul zavarják is egymást a kollégák. Ha például mindenki egyszerre telefonál, eléggé zűrzavarosnak tűnik a helyiség. A nagy teremben gyakran előfordul, hogy valakinek melege van és kinyitná az ablakot, míg a kollégája éppen náthás, ezért nem szeretne nyitott ablaknál dolgozni. És ha már nátha: könnyebben meg is fertőzi a beteg a munkatársát, ha órákig egy légtérben van vele. Felugrik valakihez a családtagja, de nem tud vele öt percig se beszélgetni, mert azzal zavarná a többiek munkáját. A sor itt is folytatható.

Az egyterű irodák kitalálói és kedvelői persze abból a megfontolásból indultak ki, hogy a munkahelyen ne legyen magánélete a dolgozóknak, és ha betegek, maradjanak otthon. Mindez manapság már aligha tartható álláspont, nem véletlen, hogy az egyterű irodákban sorra jelentek meg a mobil „válaszfalak” részben esztétikusnak tekinthető laminált lapokból vagy plexi lemezekből, részben szekrényekből. Ez utóbbi semmiképpen se nevezhető jó megoldásnak.

Mint ahogy az angolul kockafarmnak nevezett megoldás se az igazi. Az egyszemélyes dobozok ugyan kicsit nagyobb mértékben garantálják a dolgozóknak a magánszférát, ám közel se úgy, mintha mindenki külön irodában dolgozna. Ugyan nem látni, de annál inkább hallani a szomszédos blokkban dolgozókat. „Az elkerítés legfeljebb a csapatmunka ellehetetlenítésére elegendő” – fogalmazza meg az aggodalmát a hvg.hu cikkírója.

A teljes írást itt olvashatja el.

Persze az se várható el a munkáltatótól, hogy mindenkinek külön irodája legyen – költséghatékonyság szempontjából semmiképpen se.

Mi lehet a megoldás?

Azt minden bizonnyal díjaznák az egyterű irodákban dolgozók, ha lenne a közelben olyan helyiség, szoba, ahol telefonálhatnak, személyes beszélgetéseket folytathatnak, ahol akár kinyújtóztathatják az üléstől elgémberedett tagjaikat. Egy csendesebb hely, ahová „visszavonulhatnának” a laptopjukkal, ha már úgyis a személyes eszközüket használják a munkahelyen. Ahol feltöltődhetnének egy kicsit. Nem is olyan régen a dohányzásra kijelölt helyiség szolgált valami hasonló célt.

Egy ilyen, kompromisszumos megoldást talán a cég vezetője is támogatna, hiszen mindez pozitívan hatna vissza a termelékenységre. És ezzel megváltozna a munkakörnyezet minősége is, ami szintén nem elhanyagolható szempont.

Ha Önnek is tetszik az ötlet és támogatná egy (vagy több, cégmérettől függőn) ilyen helyiség kialakítását az irodában, bútorokat itt talál hozzá az Írókéz irodaszer webáruházában.